Egy színházi előadás talán a legtöbb művészeti ágat egyszerre „felhasználó” alkotás. Irodalom, amennyiben az előadás alapja írott mű. Tánc-, és mozgásművészet, és ehhez kapcsolódóan zene, illetve ének. A jelmezek, díszletek megtervezése és elkészítése pedig képzőművészet. És természetesen maga a színjátszás mint előadóművészet. Egy színházi előadás "összművészeti" alkotás. Ezért azt gondolom, hogy egy előadás létrehozása – minden hozzá kapcsolódó
tevékenységével együtt elképesztően sok lehetőséget biztosít arra, hogy
kreatív alkotómunkát folytassunk. Arra, hogy észrevegyünk magunkban és
másokban új lehetőségeket, hogy tehetségeket fedezzünk fel, hogy emberek
életében egy teljesen új világ ajtaja nyíljon ki.Egy fogyatékkal élő ember életében ez fokozottan érvényes. A művészet, az alkotás, a közös munka során az emberek egymáshoz való viszonya megváltozik. Érdeklődnek egymás iránt, figyelni kezdenek egymásra. Az egymásra utaltság egy előadáson belül növeli a bizalmat a többiek irányába, és növeli az önbizalmat azzal az egyszerű ténnyel, hogy egy előadás közben mindenki számít. Erősíti az összetartozás érzését. A folyamatos gyakorlás – ha csak az alapvető színészi feladatokat nézzük: beszéd, ének, mozgás – hozzájárul ahhoz, hogy hosszabb távon javuljon a beszédminőségük, olvasásuk, és fejlődjenek a készségeik, képességeik, identitásuk, mind értelmi, mind szociális, mind érzelmi területen. Valamint nem elhanyagolható az sem, hogy egy fogyatékkal élő emberekből álló színjátszócsoport komoly szellemi erővel képviselheti a fogyatékkal élő emberek érdekeit, mutathatja meg vágyukat arra, hogy az „egészséges” társadalom megismerje, megértse, elfogadja és befogadja őket.
2001-ben alakult Napsugár Közhasznú Egyesület égisze alatt 2015 őszén megalakult egy
színjátszó csoport Sugár/Érintő Színi Csoport néven.
Művészeti vezető: Szabó Róbert Endre a szombathelyi Weöres Sándor Színház színművésze.
Segítői: Molnár Péterné (Bori) és Karácsony Éva.
Hetente egyszer két órás foglalkozás keretében elkezdtük a közös munkát. Az első hetekben - mint általában minden színjátszókörben - közös játékokkal, mozgással, énekkel, versekkel, mondókákkal foglalkoztunk. Ezen gyakorlatok során egymással is ismerkedtünk, illetve kiderült, hogy kinek milyen adottságai vannak, ki mit szeret csinálni, vagy mire inspirálható. Ezek ismeretében lassan körvonalazódott a majdani produkció formája, témája. A foglalkozásokon részt vesz egy mentálhigiénés szakember is, aki tapasztalataival segíti a mindenkori foglalkozás-vezetőt.
2016 januárjában kitaláltuk, hogy mi lesz majd az általunk bemutatandó darab. Oscar Wilde: A boldog herceg című novellája – akár mesének is hívhatnánk – merült fel, amit dramatizált formában szerettünk volna színre vinni. Január végétől kezdődtek a konkrét próbák. Természetesen emellett a tréninget nem hagytuk abba, bár a heti egy alkalomba nehezen fér bele minden.
2016 júniusában a szombathelyi Weöres Sándor Színházban egy munkabemutatót tartottunk, tulajdonképpen egy nyílt próbát, ahol kisszámú közönség előtt mutathattuk meg, hogy mi történt egy év alatt.
A nyári szünet után újra kezdtük a munkát, a meglévő előadást finomítottuk, sokat gyakoroltunk, hogy végleges formában jelenhessen meg az általunk elképzelt mű. Ugyanúgy heti két órában tudtunk csak dolgozni, ezért tulajdonképpen az évad végére lettünk készen a munkával.
A szombathelyi Weöres Sándor Színház igazgatójával, Jordán Tamással való megállapodás szerint 2017 júniusában a színházban tartottuk az előadás bemutatóját, 'Ott és itt' címmel. Szeptembertől pedig– egy NKA-s pályázat keretében – a 2017/18-as évadban sikerült repertoáron tartani, és évad végéig többször is előadni a produkciót.
Tavalyelőtt nyáron kezdtünk el foglalkozni egy új előadás tervével. Weöres Sándor verseivel foglalkozva azt találtuk ki, hogy a Csalóka Pétert fogjuk színre vinni. Ezzel kapcsolatban szeretnénk megkeresni az örökösöket is.
Az éppen hogy elkezdett munkát sajnos félbeszakította a világjárvány, tavaly március óta nem dolgozik a csoport, egyszert tudtunk találkozni nyáron, egy kicsit beszélgetni. Reméljük, hogy hamarosan javul annyira a helyzet, hogy újra lehessen dolgozni.
A későbbiekben tervezzük, hogy a társművészetek szombathelyi képviselőit és ugyancsak helyi szakmai segítőket hívunk meg folyamatosan, aik hozzáértésükkel és munkájukkal segíthetik a következő előadás – előadások – létrejöttét. Gondolunk tánc-, és mozgásművészekre, színészekre, bábszínészekre, grafikusokra, festőművészekre, gyógypedagógusokra, gyógytornászokra.
